“A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerősebb nevelőeszköze.”
Szent-Györgyi Albert
„A legkorábbi dokumentumok Zsigmond király idejéből származnak, egy korabeli oklevél a települést Szentfalva néven említi 1403-ban. A falu fennmaradását a dunai vízimalmok biztosították. 1526-ban azonban a törökök kifosztották, felégették a Duna bal partját, elpusztult Szentfalva is. Pest lélekszáma az 1700-as években kezdett emelkedni.
1792-ben trónra lépett I. Ferenc császár, ezt az alkalmat ragadták meg a déli városrész polgárai arra, hogy a helységnek nevet adhassanak. Beadvánnyal fordultak a magyar királyi Helytartótanácshoz:
“…Minthogy már létezik itt Teréz-, József- és Lipótváros nevű külváros, és a városnak e fent megjelölt része mindeddig semmiféle külön névvel megjelölve nincs, e város különös kegyesnek tartja, ha Ő Legszentebb Fensége kegyelmesen megengedni méltóztatik, hogy a város e része örök emlékezetül nevéről neveztessen el…”
„Sándor Lipót nádor 1792. december 4-i keltezésű leiratában tudatta a kérelmet írókkal, hogy a király hozzájárulását adta: a Pesttől délre fekvő terület a Ferencváros nevet viselheti”
„Az 1830-as években Ferencvárosban megindult a polgárosodás, egyre jobban felzárkózott a városkapun belüli területekhez. Az 1838-as nagy pesti árvíz során az egész városrész víz alá került. Ennek következményeként megkezdődött a Duna alsó szakaszán a védgát építése. Sorra nyíltak az élelmiszer üzemek (Herz szalámigyár, Zwack likőrgyár, több malom, konzervgyár), illetve egyéb termelő és a környék lakóinak munkát adó üzemek (bőrgyár, szappangyárak, fűrészüzem, nyomda stb.)”
Pest és Buda egyesítése után gyors ütemben épültek a vasútvonalak, megépült a vasúti híd, a teherpályaudvar és a rendező pályaudvar. A vasúti közlekedés szükséges a malmok és az élelmiszerüzemek nyersanyag ellátása és a készáruk forgalmának meggyorsítása érdekében.
A századfordulóra a térség három elkülöníthető részből állt:
A térség népessége együtt alakult a gazdasági fejlődéssel. Az első világháborút és a trianoni békét követő, felgyorsult népességnövekedés, miatt kialakultak a nyomortelepek: pl. Mária Valéria telep, Zita telep. A hetvenes-nyolcvanas évek során, a nyomornegyedek felszámolása után itt épült a József Attila lakótelep.
A II. világháború előtti és az 1970-es évekbeli népesség csúcs után ma népesség fogyás figyelhető meg.
A nagynépesség miatt a főváros vezetése fontosnak tartotta a kerület fejlesztését mind gazdasági, mind oktatási és kulturális téren. A millennium időszakában épült a Ferenc József híd (ma Szabadság híd), az iparművészeti Múzeum és ekkor kezdődött a mai Ferencvárosi Sport Általános iskola és Gimnázium épületének az építése is.
„1898-ban átadták az épületet… 1898-ban megindult az oktatás. Az épület, elemi fiú – és lányiskolaként, illetve kisdedóvóként kezdte meg a működését.
Az épületet 1914-ben hadikórházzá alakították, az iskola pedig átköltözött a Tűzoltó utcai barakkokba.
1932-ben az épület újra iskolának adott otthont. Az átalakulás természetesen megint együtt járt az épület felújításával. A leltárkészlet egy mai, modern iskolának is dicséretére válna. A fizikaszertárban ma is találhatók olyan muzeális értékű eszközöket, melyek hajdan a polgári iskola tulajdonában álltak.
A II. világháború időszakából kézzel írott feljegyzések maradtak, valamint a környék lakóinak elbeszéléséből ismerjük a történteket. Az iskolának nagy és stabil pincéje van, amely alkalmas volt óvóhely kialakítására. A bombázások során az iskola épülete is súlyos károkat szenvedett, de komoly találatot nem kapott.
Majd a háború után megindult a mai iskola képének kialakítása, ami mind a mai napig tart.”
A Ferencvárosi Sport Általános Iskola és Gimnázium a főváros egyik legrégebbi iskolája. Közel 100 évig csak elemi iskolaként 1992 óta gimnáziumként is funkcionál. A későbbiekben a térség sport hagyományaira építve, sportiskolai profilt igyekszik kialakítani.